Minden korlát egy elfogadott szabály.

Minden korlát egy elfogadott szabály, amely arra vár, hogy átlépjenek rajta. Kiírom magamból, hogy szerettem meg sportolni és gyepálni magamat.

10
május
A félmaraton

Beneveztem első félmaratonomra. Tavaly még el sem mertem képzelni, hogy ilyet tegyek, ennyi futás gondolatától a hideg is kirázott. Februárban megszeppenve rebegtem el Balunak, hogy őszre szeretnék félmarcsit futni. Azóta csendben melózunk ezen (is), és ez a 21 km egy tök reális céllá szelídült. Persze nem iszunk előre a maci bőrére, majd örülök és emberkedek, ha megcsináltam. Viszont egyedül ennyi sem ment volna

Ps: Azért a félmaraton, mert 3xIronman uncsitesó szerint akkor gondolkodhatok jövőre féltávban, ha őszre lefutok egy félmaratont 2:30 alatti idővel.

Pps: Van egy I love Balaton Éjszakai futás trikóm. Viszont nem dolgoztam meg érte. Tavalyelőtt a vótférjjel beneveztünk erre a 10 km-es távra. Kezdetben nagy vala a lelkesedés és az optimizmus, hogy na végre sportolunk rendszeresen. Készülgettünk rá tavasztól, de mindig tök szenvedős volt, mert csak úgy bele a vakvilágba kimentünk futni, talán 4 km-eket  alkalmanként. Én voltam a gyengébbik láncszem (ő aktívan sportolt még 20 éve). Mikor januárban beneveztünk, olyan jó ötletnek tűnt, sőt a hátralévő fél év fényében még teljesíthetőnek is látszott, de ahogy el kellett (volna) kezdeni valamit tenni is érte, már jöttek a kifogások részemről... mert a futás sose esett jól, nyűglődős, szenvedős, ez nem jó, az nem jó, vízszintesben kényelmesebb stb. És inkább ő volt a húzóember akkor, hogy de menjünk, eddzünk rá. Persze a végére nem jutottunk el arra a szintre, én legalábbis, hogy jó egy órán át fussak egyhuzamban, így arra jutottunk, hogy ha már van szállás is, akkor csak lemegyünk, jól érezzük magunkat, átvesszük a rajtcsomagot, de a futás estéjét sörözéssel (legalább belga!) töltöttük. Szóval korábban ilyen voltam, tulajdonképpen féltem a futástól. A belga sör szeretete nem változott ;)

9
május
A második

Hetek óta agyalok, hogy mi legyen a 2. poszt. Van már kb. 6 piszkozatom, de azok sose itthon íródtak meg, és mire hozzájuk nyúltam újra, már nem találtam a fonalat. Fogom most az egyiket, az pont ilyen másodiknak valónak néz ki, lássuk mi sül ki belőle :)

Magdi vagyok, 30 éves, és legszebb reményeim szerint jövőre teljesítem a féltávú Ironmant. Edzőbával a bjutifulfrendsip még gyerekcipőben jár, szóval azt hiszem, még egyikőnk se igazán biztos benne, hogy mit várhatunk tőlem (bár az is lehet, hogy ő már frankón sejti, hogy mi lesz belőlem, csak megtartja magának, amivel egyébként abszolút egyetértek). Ősszel félmaratont, azt februárban megbeszéltük. Aztán, hogy mikor lesz ebből triatlon, az csak azon múlik, hogy mikor leszek végre képes hajlandó úszni a mély medencében is, és aztán nyílt vízben. Nem az a kérdés, hogy úszok-e, hanem, hogy mikor. Múlt szombaton egyébként megint szintet léptem úszásban, úgy érzem. Kezdem végre tényleg érezni és tudni, hogy tudok úszni. A mélyvízpara kezd gyengülni :)